A babesiosis jól ismert kullancs által terjesztett fertôzés, amely jelentôs terjedési tendenciát mutatott az utóbbi években hazánkban. A klinikai lefolyás tekintetében az évek során azt tapasztaltuk, hogy változatos megjelenési formákban jelentkezhet a betegség. A fertôzésre szinte az egész évben számítani kell! 

A BABESIOSIS

A klinikai lefolyás tekintetében az évek során azt tapasztaltuk, hogy változatos megjelenési formákban jelentkezhet a betegség.

A fertôzésre szinte az egész évben számítani kell! A jellegzetes szezonális tavaszi és kora ôszi idôszakon túl, a krónikus lefolyással fôleg télen találkozunk. Sokszor rendkívül atípusos alakban jelentkezik a fertôzés, ezért a kórokozó kutatása állandó feladataa laboratóriumi állatorvosoknak az évszaktól függetlenül. A közel 100 Babesia faj közvetít kórokozót az emlôsökben, de kutyában a betegséget alapvetôen két Babesia faj okozza.

A B.canis által okozott kórkép jól ismert, viszont a B.gibsoni klinikai lefolyása és kezelése sajátosságokat takar, amely talán kevésbé ismert hazánkban. A „kis babesiát” 1910-ben izolálták Indiában sakálból és PCR vizsgálatokkal igazolták, hogy külön fajt képvisel.

Elterjedési területe fôleg a Dél-Kelet Ázsiai régió, Észak-Afrika, Közel-kelet, de 1968-ban az USA-ban és 2004-ben már hazánkban is megjelent.

1. kép: Babesia canis a fertőzött vörösvérsejtben

Babesia canis

Ún. „nagy babesia”:5 μm x 2-3 μm mérettartományba tartozó vörösvérsejt parazita (Horváth Z. és Papp L. 1996), amelynek PCR vizsgálatokkal bizonyítottan három szubtípusa van:

• Babesia canis canis
• Babesia canis vogeli
• Babesia canis rossi

Babesia gibsoni

Ún. „kis babesia:” 3-4 μm x1-2 μm mérettartományba tartozó parazita, amely felisme- rése a festett hematológiai kenetben, gyakran egyszerû. (Farkas R. et al. Vet.Rec. 2004)

2. kép Babesia gibsoni a fertőzött vörösvérsejtben

TERJESZTÔ VEKTOROK

3. kép   Rhipicephalus sanguineus                                         4. kép   Dermacentor reticulatus

HAZAI ELTERJEDÉSE

Az utóbbi évtizedben az idôjárás kedvezô volta és  a kullancsok ellen való szervezett védekezés- anyagi okokból eredô - hiánya ahhoz vezetett, hogy babesiosisra szinte az egész országban számítani lehet. Évszaki incidenciája döntôen a tavaszi és a

szeptemberi idôszakra esik, de fôleg a krónikus esetek miatt egész évben számolhatunk a fertôzéssel. Az utóbbi két, három évben már nemcsak szorosan vízparthoz, vagy vízmosáshoz közeli területekrôl

zánkban az utóbbi közel két évtized alatt három meg- jelenési formájával találkoztunk: peracut, akut és krónikus-szubklinikai kórlefolyás, amelyekre közö- sen jellemzô, egy hemolyticus anaemiát követô láz, splenomegália és az esetlegesen jelentkezô nyirokcsomó megnagyobbodás. Egy generalizált nyirokcsomó duzzanat a vegyes fertôzésre (Ehrlichia canis, E.platys, Hepatozoon canis) hívhatja fel a figyelmet. Ezek a kórokozók jelenleg nem honosak hazánkban, de egyes szomszédos nyugati, déli országokban már jelen vannak, emiatt importált esetekre számítanunk kell.

Mindegyik kórképnek jellegzetes laboratóriumi és klinikai képe van.

5. kép: Ehrlichia canis                                                                                            6. kép: Hepatozoon canis

PATHOGENESIS

A Babesia spp. sporozoiták a fertôzött kullancs nyálmirigyében vannnak jelen és azok táplálkozásuk során injektálják a kórokozókat az áldozatukba. A fertôzés megeredéséhez 2-3 nap kell, ezalatt a sporozoiták bejutnak a vörösvérsejtekbe és un. kettôs alakzatuk alakul ki. Amennyiben a kutya humorális immunválasza kielégítô, akkor a parasitaemia nem lesz teljes, hiányozni fog a klasszikus klinikai kép, nevezetesen a hemolyticus krízises állapot, és hordozóvá válik az állat. A parazita egy un .proteáz (FLP-Fibrinogen Like Proteas) termelését indukálja, amely elôsegíti a vörösvérsejtek intravasalis aggregációját és az un. sludge képzôdéshez vezet.

A paraziták a lépben sequestrálódnak és egyaránt intravasalis és extravasalis hemolysist okoznak.

7. kép: Akut intravasalis hemolysis jele a vizeletben             8. kép: Intravasali hemolysis jele vérvételkor

 9. kép: Intavasalis hemolízis                                               10. kép: Erythroblast és B.canissal fertôzött vörösvérsejt

Experimentális kísérletben a parazita beoltását követôen akut parazitaemia, levertség, lázas állapot, anémia és hemoglobinuria jelentkezik.

Kórszövettanilag diffúz nem granulocytás jellegû periportal és centrolobularis hepatitis, multifokális nekrotizáló arteritis, thrombocyta-aggregáció mikrotrombus képzôdés, hidegagglutináció jelentkezik.

A vesében membránproliferatív glomerulonephritis, reaktív lymphadenopathia, diffúz erythrophagocytosis (spherocytosis) és extramedullaris erythropoesis jelentkezik. Az aktív intravasalis hemolysis intenzív immunstimulációja révén a T és B lymphocyta populációk kibocsájtását idézik elô.

Az immunstimuláció hatására a makrophagok cytokin válasza hozzájárul a vasculitis, glomerulonephritis és a hemolytikus anaemia kialakulásához. Meg kell jegyezni, hogy a perifériás vér csak kis hányadát érinti a parazitózis.

Egy érdekes tanulmány olyan esetet is közölt, ahol a természetes fertôzöttség során a vörösvérsejtek (a teljes vérvolumen!) 40 %-a parazitával fertôzött volt. Sajnos jelenleg a paraztaemia mértékét (amely a prognózis szempontjából lényeges lenne) nem tudjuk megállapítani, esetleg a vérparazita „kenetsûrûsége” alapján körülbelül csak jósolhatni tudunk.

11. kép: Erythrocytophagocytosis Immun Hemolyticus Anaemiában

A klinikai képet több tényezô befolyásolja. Az aktuális immunállapot, a fiatal kor, szteroid kezelés alatt álló immunsuprimált egyedek fokozottan veszélyeztetettek.

Különösen a korábban splenektómizált egyedekre kell ügyelni, mert náluk fokozottan súlyos állapot alakulhat ki. Ezeket az egyedeket mindig hospitalizáljuk, mert rendszerint transzfúziók sorozata válhat szükségessé.

A fent említett okok és a beoltott kórokozók száma az inokuláció mértéke szabja majd meg, hogy peracut, akut, vagy krónikus lefolyást fogunk majd tapasztalni.

Az esetleges koinfekciók (ehrlichiosis, hepatozoonosis, Lyme borreliosis) szintén súlyosbító tényezôként szerepelnek.

                         ,

12. és 13. kép: Hidegagglutináció miatti necrosisok, ritkán tapasztalt postbabesiás szövôdmény

Peracut lefolyás során extrém mértékû láz (40,5- 41,0 Cº), hirtelen jelentkezô hypotenzív sokk, vasculitis, kiterjedt szöveti necrosisok (mikroembolizáció miatt), hypoxia és hyperthermiából adódó halál áll be.

A laboratóriumi eltérések jellegzetesek.

• Leukopenia (WBC<5,0G/l)
• Thrombocytopenia (PL<70G/L)
• HA veszély
• Monocytosis (8%<)
• Anémiába hajló állapot

Peracut lefolyás során az erôteljes immunstimuláció hatására cytokinek által okozott szisztémás gyulladásos szindroma (SIRS-Systemic Inflammatory Response Syndrome) és az azt követô multicentrikus diszfunkciós szindróma (MODS) beleértve a disszeminált intravasális koagulopátiát (DIC).

További szövôdményként kell megemlíteni az Akut resprációs szindrómát (ARDS- Acute Respiratios Dystress Synd- roma ) és agyi diszfunkciót, valamint az anuriából eredô akut veseelégtelenséget.

Akut lefolyás („klasszikus”) esetén perzisztáló láz, levertség, hemolitikus anémia, szöveti hypoxia, thrombocytopenia, splenomegalia, icterus-haemoliticus, hemoglobinuria és következményes hemoglobin nephrosis, uraemia jelentkezik. A laboratóriumi lelet jellegzetes, a kórokozók mindig kimutathatók a festett (Quick-diff) hematológiai kenetekben.

• Anémia ( RBC < 3,0 T/l)
• Erôteljes leukocytosis ( WBC< 30 G/l) ennek egy része erythroblast!
• Thrombocytosis
• Emelkedett karbamid,kreatinin,foszfor
• Bilirubinémia (direkt típusú)

Krónikus lefolyás esetén  akut  hemolitikus  krízist nem tapasztalunk. Subfebrilis állapot, splenomegália mindig tapasztalható. Az immunrendszer ebben az esetben „lépést tart” a fertôzéssel, a haptoglobinkötô kapacitás elegendô, ezért nem jelenik meg szabad hemoglobin a vizeletben. A hematológiai leletben enyhe fokú anémia tapasztalható, reticulocytosissal, az anémia regeneratív jellegû. A perifériás vérben vörösvérsejt prekurzorok (erythroblastok) láthatók. A májfunkciós enzimek enyhén emelkednek, a hypoxiából eredô centrolobuláris lipidosis miatt.

A krónikus lefolyásból adódóan a vesefunkciós értékek csak enyhén emelkednek. Rendszerint a karbamid emelkedik meg kisebb mértékben (20-

30 mmol/l), kreatinin közel normál, a foszfor értékek is csak enyhén emelkednek.

• Enyhe anaemia (4-5 T/l)
• Erythroblastok (NRBC) jelenléte
• Retikulocytosis
• Perifériás kenetben elvétve található kórokozó (kapillárisvér,lépaspirátum)
• Emelkedett a-HBDH aktivitás (
• Uraemia nincs, esetleg kissé emelkedett urea értékek

A laboratóriumi diagnosztika ebben az esetben sok esetben nehézséget jelent. A gyûjtôvénából vett mintában sok esetben a szokványos festési eljárással nem lehet kimutatni a kórokozót. Gyakran több kenetet kell készíteni, de célravezetôbb a kapilláris területekbôl vett vért vizsgálni (pl. szájnyálkahártyán, fülön ejtett sérülésen át) vagy a centrifugált mikrokapilláris vér felsô, un. Buffy coat részébôl készített kenetet vizsgálni. Hatékony módszer lehet továbbá a lépaspirátumból vett minta kenetvizsgálata is. Krónikus esetben az okkult parazitémia diagnosztizálására szerológiai vizsgálatokat is kérhetünk a laboratóriumtól. 

A  szerológiai  vizsgálatok Immunfluoreszcens vizsgálatot (IFA) jelentenek, külön a B.canis és külön a B.gibsoni ellen képzôdött IgG osztályba tartozó ellenanyagok kimutatására.

Amennyiben az IFA titer > 1:80, tehát nem olyan magas, az B.canis occult fertôzésére utal, ha a titer > 1:320 az B.gibsoni fertôzésre utal. A PCR vizsgálat jelenleg a legspecifikusabb a B.canis fertôzöttség kimutatására, amely keresztreakciót adhat a B. gibsonival. 

2017-es saját eset:

Hematológiai eredmémy: 

Kvantitatív (mennyiségi) vérkép:

Kvlatitatív (minőségi 5-part diff) vérkép:

Mikroszkópos kenet értékelés, May-Grünwald Giemsa festéssel: 

A cikk megjelent: MSD Animal Health 2012. március 31-i számában.